Vagyis ha diszkrepancia
Baj az, ha fáj az értelem.
Vagyis ha diszkrepancia van abban, amit
gondolok, miről tudom, hogy tenni kéne, és abban, amit megteszek.
Két út lehet: vagy elveim kell venni visszább, s
elfogadni: csak az vagyok, amire képes; vagy ideállá felfajulni és
elmorzsolódni a célig, amit egészen eltakar az elvárások
horizontja.
Egyik se tetszik. Jobb nekem, ha néha épp az
értelem taszít a sárba, ránt a fénybe, vagy épp lehagyva önmagam, az
értelmen túl megtalálom mindazt, amit nem értek el.
A többi meg nem érdekel.
|