Ballada
S ha nincs szabadság, van Lada,
a kágéesté gépcsoda,
műkárpitja, műszerfala,
és karcsú kormányoszlopa.
Egy őszes elvtárs járt vele,
sok távot és nőt tett belé.
És sírt az autó tengelye,
a hangja, mint az emberé.
Most roncs egy piszkos udvaron,
az elvtárs Passzáton halad,
s ha van még kedv és alkalom,
egy-egy titkárnőt megragad.
De meghal. S mint a rendszere,
lebomlik és a múltba vész,
s egy hídlánc újrafém szeme
a Volga fölött körbenéz.
|