Az égig érő paszuly meséje
Már
csak a föld van alattam,
mindenem ott van az égben.
Kaptam,
bár sose kértem,
múltam nőtt a
magasban.
Gazdagság ez a semmi,
senki se tudja,
miért lett.
Éltem, mint aki élhet,
mint aki tudja, mi
mennyi.
S ezt a sokévnyi folyondárt
mászom a
sebhelyes égig,
honnan a jót leremélik.
Végül,
majd ha lejönnék,
hullna a monstrum utánam,
s fényem a
baltacsapásban.
|