sztHu
Bús düledékeiden megpihenek most, Huszt.
Csend van, a felleg alól
már száll fel az éjjeli
csillag.
Szél kele, mintha a sír ontana ősi szelet,
s csarnoka romjai mellől
rémalak integet
énrám.
És mond: "Honfi, mit ér elpityeredni ma már?
Régi korok köd
lepte világát visszamerengni?
Messze jövendővel vesd a jelent öszve!
Hass és alkoss, meg
gyarapíts, hajrá, Magyarország!"
|