Halálom
Képek jönnek, furcsa játék,
percenként nyomott halánték
lüktet, szemem héja ráng,
égeti egy néma láng.
Halált írok. Kölyök vérem
protestál, hogy nem ösmérem,
csak a szemem héja ráng,
égeti egy néma láng.
Járt már itt. A Nincs. A Nemlét.
Maradt utána pár emlék,
könnyes szemem héja ráng,
égeti egy néma láng.
Akkor én még elfutottam,
nem láttam, hogy végig ott van
bennem. Szemem héja ráng,
égeti egy néma láng.
Most állok, szemébe nézek,
kezemet nyújtom a kéznek,
hideg, s szemem héja ráng,
égeti egy néma láng.
Hirtelen, mint fény a tőrben,
villan, s eltűnik belőlem,
riadt szemem héja ráng,
égeti egy néma láng.
Itt hagyott hát. Más utam van,
magam vagyok csak magamban,
és az ősi, néma láng,
mitől szemem héja ráng.
|