Avar
Az
elmúlás parancsa fanyar,
mint az ősz végéig beállt
avar
bomlásra rendelt illata.
A tudat elsárgult
dinamika,
benne a létezés folyamata
a volt-lesz közt
feszülő semmi.
A káoszt a képzelet
teremti,
lehetetlent hazudik lehetni,
s az idő a halál
asszonánca.
Így lesz az ember önmaga átka,
nincs
ereje, hogy magát belássa.
Zörög a talpam alatt a zavar.
|