Avar

Az elmúlás parancsa fanyar,
mint az ősz végéig beállt avar
bomlásra rendelt illata.

A tudat elsárgult dinamika,
benne a létezés folyamata
a volt-lesz közt feszülő semmi.

A káoszt a képzelet teremti,
lehetetlent hazudik lehetni,
s az idő a halál asszonánca.

Így lesz az ember önmaga átka,
nincs ereje, hogy magát belássa.
Zörög a talpam alatt a zavar.