Megfázásomra
Vírustól lettem most beteg,
zsebkendőm volt már rengeteg,
a láz
aláz.
Kimosni
ezt már nem lehet,
hozzatok gyógyszert és tejet
hamar,
ha mar
a
bennem izzó kotyvalék.
Ha hinném, annyit mondanék:
kiforr,
ki
forr.
De nincsen ebben jó, se rossz,
az állapotom Taigetosz,
alant
a
lant
elpattant húrjait fogom,
harminchat-hét-nyolc-sok fokon,
vonat
van
ott.
Hűsölni visz, de várni kell,
a bemondó meg énekel:
Székesfehérvár,
Székesfehérvár.
A vízszintes hóhatáron
Közigazgatási tábla
a vízszintes hóhatáron,
innen beljebb minden
olvad,
izzó város, fülledt álom.
Metropolisznak ne csúfold,
főváros
ez, nemes, régi,
nálad sokkal nagyobb nevek
számos emlékét idézi.
Kint,
a tábla túloldalán,
mondják, elterül egy ország,
mi a fehér
csapadékkal
takarja a város mocskát.
Sztrájk!
Budapest jár a Nagykörúton!
Pirospozsgásan, kedvesen.
A
középosztály szottyadt segge
megmozdul költségmentesen!
Alig
félóra könnyű séta,
egészségügyi fejadag,
s a jókedv bent az
irodában
beszélgetésekké dagad:
Ki hogyan ért be, mennyit
sétált,
behozta tán a főnöke…
egy kicsi sztrájk még, s újra
látszik
a középosztály köldöke.
Budapest jár a Nagykörúton!
Vár
rá a munka, iskola.
Mi is induljunk, polgártársak,
időben
érjünk... bárhova.
|